Kína digitális gazdaságáról szóló sorozatunk első részéből kiderült, hogy az e-kereskedelem jövőjét Kínában írják. Most megnézzük, ez milyen innovatív online pénzügyi szolgáltatások kialakulásához vezetett.

Kiderül, miért ment neki a vezető fintech-szolgáltatónak a kínai állam – és hogy magyar vállalkozókként miért érdemes vigyázó szemünket Kínára vetnünk!

Digitális pénzügyi szolgáltatások

A másik erős szektor a fintech (financial technology), vagyis a digitális pénzügyi szolgáltatások területe. A pénzügyi technológiai szolgáltatók világszerte erősen növekednek – de Kína ebből a szempontból magasan az élen jár. A városokban szinte alig látni készpénzt, átvette a hatalmat a mobil- és QR-kód alapú fizetés. 2020 első kilenc hónapjában mintegy 32 trillió dollárnyi forgalmat bonyolítottak a fintech-szolgáltatók, ez a 2016-os összeg duplája.

A mobilos fizetés mindent felülíró szerepe talán nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Kína (digitális) gazdaságának fejlődése nem a nyugati utat követte. Kína nagyjából-egészében átugrotta a PC-korszakot, a felhasználók jelentős része már mobil eszközökkel csatlakozott be az internetkorszakba, így az okostelefonok tényleg mindenütt jelen vannak, és (még a nyugattal összevetve is) igen erősen beépültek a kínaiak mindennapjaiba.

A digitális pénzügyi szektor egyik fő szereplője a Jack Ma (az Alibaba-csoport alapítója) által útjára indított Ant. Az Ant 2004-ben az Alipay nevű, az Alibabához köthető fizetési szolgáltatással indult. Már ez a digitális fizetési rendszer (és fő versenytársa, a Tencent-féle WeChat Pay) is évekkel előzte meg a nyugati megoldásokat. Mindkettő innovatív, egyszerű, és gyors fizetést biztosít – ezekkel pedig villámgyorsan beépültek a hagyományos, eladóhelyi kereskedelembe is.

Mivel a főbb szereplők azonosak (BAT: Baidu, Alibaba, Tencent), a kínai fintech-szektorra is jellemző az e-kereskedelemnél tárgyalt holisztikus szemlélet: egy appon vagy szolgáltatáskörön belül ötvözik a keresést, üzenetküldést, közösségi médiát, és vásárlást, illetve online fizetést. Némelyik cég, például a már említett Ant, emellett olyan innovatív szolgáltatásokat is kínál, mint a „P2P lending”, vagyis a közösségi kölcsönzés.

Az Ant modellje összeköti a kölcsönadni kívánó, és a kölcsönért folyamodó felhasználókat, így pénzintézetek bevonása nélkül megkönnyítve a hitelszerződések létrejöttét. A bökkenő csak az, hogy a hihetetlen összegeket megmozgató közösségi kölcsönzés gyakorlatilag fedezet nélkül zajlik, az Ant nem vállal pénzügyi felelősséget – ez egyrészt a szuperszonikus növekedés, másrészt a katasztrófa receptje…

Szabályozás: biztonság, adatok, és hatalom

Tavaly novemberben végigsöpört a világon a hír, hogy a kínai hatóságok megakadályozták az Ant részvénykibocsátását, ezzel mellékesen mintegy 100 milliárd dollárral csökkentve a cég (300 milliárdra becsült) értékét.

Mivel a közösségi mikrohitelezésben utazó Ant csak közvetítőként tevékenykedett, a korábban érvényes szabályozás szerint nem volt köteles birtokolni a kihelyezett hitelek biztosítékául szolgáló forrásokat. Amikor egy bank ad kölcsönt, a kölcsönösszeg legalább 30%-a valóban rendelkezésére áll – az Antnál ez 2% körül volt. Ha az adós nem fizet, az Ant – közvetítői mivolta miatt – széttárja a karját.

A hatóságok hivatalosan ezzel indokolták a szabályozás megváltoztatását, azonban szakértők szerint más is lehet a dologban. Kína egypárti vezetése a biztonság mellett minden bizonnyal a megszerezhető adatokkal is számolt, amikor vigyázó szemét a fintech-szektorra fordította.

A digitális pénzügyi szolgáltatók egy rakás értékes adathoz férnek hozzá. Például akár a mobillal fizetett esti bevásárlás vagy jógaóra adatpontjaiból is dolgozhatnak egy hiteligénylés elbírálásánál. A kínai állam tudatos digitális stratégiájának egyenes következménye, hogy az efféle adatokhoz nagyon is szeretnének hozzáférni – ehhez pedig kapóra jött a hatalmasra növő, szabályozatlan fintech-szektor megregulázása.

Az újraszabályozásra tehát egyrészről szükség volt, másrészről viszont annak ténye megannyi kérdést is felvet azzal kapcsolatban, hogy merre is tart a demokráciát lábbal taposó Kína digitális gazdaságának jövője. De – a dolog geopolitikai vonzatain kívül – miért fontos mindez egy magyar KKV-nak?

„Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek”

Kulturális különbségek ide, digitális érettség oda, abban mára egyetértés van, hogy Kína digitális gazdaságának fejlettsége évekkel előzi meg a nyugati országokét. Ha pedig így van, magyar kis- és középvállalkozóként is érdemes figyelemmel követni, merre tart a világnak ez a szelete, milyen megoldások számítanak sikeresnek a Távol-Keleten. Könnyen lehet, hogy a Kínában ma megjelenő változások nemsokára az USA-ban és az EU-ban, pár év múlva pedig már nálunk is meghatározzák, hogyan működik a digitális gazdaság.

Az elektronikus fizetés fellendítését célzó magyar jogszabályról már írtunk a Hiper Business Blogon – ennek eredményeként már hazánkban is elérhető például a QR kódos fizetés. A koronavírus-járvány hatására pedig itthon is fellendült az internetes vásárlás, ezzel Magyarországon is fejlődik a digitális érettség, és egyre nő az e-kereskedelem súlya. Szakértők szerint elkerülhetetlen a digitális értékesítési csatornák fejlesztése, ehhez pedig jó ötleteket adhatnak az itthon alig ismert, ultramodern kínai megoldások!

A fotón a shanghaji Huangpu látható.